Biztosan, de lassan

„A lényeg, hogy a Magyarországgal kapcsolatos javuló befektetői bizalmat azért sikerült elérniük, mert részint elkezdtük törleszteni a nemzetközi szervezeteknek a 2008-tól felvett pénzügyi mentőcsomagot, másrészt jelentős adósságcsökkentésbe kezd a kabinet a Széll Kálmán-terv segítségével, valamint az államháztartási hiány lefaragásában is tovább halad. Láthatóan az elmúlt hetekben-hónapokban a kormány által tett költségvetési konszolidációs lépéseket egyértelműen pozitívan fogadták a befektetői körök, mindezt pedig a sikeres közelmúltbeli dollár- és euróalapú kötvénykibocsátások támasztják alá.

Pedig a bankokra, a multinacionális és szolgáltató cégekre különadót vetett ki az Orbán-kormány, ahelyett hogy »megszorított« volna. Kapott is érte eleget. Hónapokig azzal riogattak bizonyos üzleti és politikai körök, hogy a válságadók miatt elmaradnak majd a magyarországi beruházások, vagy pedig kivonulnak a cégek.

Mielőtt azonban megvádolnának, hogy felmondanám a »fideszes leckét«, a fentiek terhére írom, hogy néhány területen nagyon lassan indult be vagy indul be az államigazgatási munka. Például hosszú időbe telt a pályázati pénzek kifizetése, a nagy állami közmunkaprogramok is váratnak magukra, ezzel párhuzamosan a munkanélküliség is tartósan magasnak ígérkezik, nem jutott nyugvópontra a devizahitelesek ügye, és a padlón van a belső gazdaság összes szereplője.

Ugyanakkor végig kell menni az úton. Szükséges, hogy a kormány visszavágja az állami kiadásokat, átalakítsa a struktúrákat, mert a költségvetés nem képes azokat finanszírozni. Hiszen le kell kerülnünk az uniós deficitlistáról is: ezen a szégyenpadon csak mi tartózkodunk 2004-es uniós csatlakozásunk óta, a magas deficit okán. A (költségvetési) pálya tehát ismert – akkor is végig kell rajta menni, ha immár mínusz 800 ezer szavazót mérnek a kormány oldalán a kutatóintézetek. Pedig még el sem kezdődtek a megszorítások. Akarom mondani: a szerkezeti reformok.”