Auschwitz lángjai máig perzselnek

„A kommunizmus bűneit hajlamosak nagyon sokan kisebbíteni a náci és fasiszta eszmék, a szálasista haramiák bűneivel szemben. Láthatnak egy fotót 1944. 06. 31-i keltezéssel, amely az akkor már úgynevezett csillagos házban készült. Anyám (jobbról) –, aki akkor már több mint egy éve elvesztette édesapját, de még mindig reménykedett, hogy hátha nem igaz, ami megtörtént – látható a képen, 12 éves volt akkor. Két barátnőjével együtt mosolyog a felvételen, pedig pontosan tudták, az, ami történik körülöttük, lehet, hogy a végzetet jelenti számukra is. A képen látható egyik kislány még él, szinte hetente találkozom vele, és mindig olyan érzésem támad, mintha anyám is élne még, pedig kilenc éve halott már. Anyám élete utolsó pillanatáig egyetlen percre sem tudta elfelejteni azokat a gyötrelmeket, amelyeken keresztül ment, csak azért, mert magyar zsidó volt.

Sokszor veszekedtem vele azon, hogy felszabadulás volt-e, vagy megszabadulás. Az egyik gyilkos kórtól, melyet követett a másik gyilkos kór. Ő, mint minden magyar zsidó, akit időközben akarata ellenére megfosztottak magyar állampolgárságától, élete végéig hálás maradt az ismeretlen szovjet katonának, aki a gettó felszabadításakor levágta kabátjáról a sárga csillagot. Számtalanszor próbáltam meggyőzni, hogy a front jött erre, és a szovjet hadsereg nem azért jött, hogy őt megmentse. Ma már történelem a szomorú valóság, hiszen a nagyhatalmak, az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió együtt voltak felelősek, ugyanúgy, mint a zsidóirtás elkövetői. Nincs felmentés nálam bűn és bűn alól, mivel a nagyhatalmak pontosan tudták a haláltábo-rok létezését, de mégsem tettek ellenük semmit sem. Csak egyszer kellett volna lebombázni a vasútvonalakat, mint ahogy a lágereket is, mert, akiket ott fogva tartottak, azok nagy része már eleve halálra volt ítélve. Hogy ki a felelős mindezért, nagyon nehéz megítélni. Talán meg lehetett volna menteni emberi életeket, mint ahogy voltak is olyan bátor és igaz emberek, akik megtették ezt.

Köszönet érte mindazoknak, a nem zsidó magyar és nem magyar embereknek, mert jó néhányan voltak ilyenek is, akik zsidókat mentettek, hamis papírokat gyártottak, és ezzel a cselekedetükkel örökre beírták a nevüket a világtörténelembe. Egyszerű köznapi emberek voltak, akik ezen cselekedetükkel saját életüket és családjuk létét kockáztatták. Ezen a napon, amikor visszagondolok, fejet hajtok mindazok előtt, akik zsidókat mentettek Magyarországon és Európa már országaiban is. A Talmudban ez áll: „Aki megment egy életet, egy egész világot ment meg.” Így, a Jom HáSoá napján, amely az áldozatok és a hősiesség napja, nem feledkezhetünk meg a nem zsidó igaz emberekről sem.”