„Annyit azért elismert Veres, hogy az államadósság brutális növekedése neki is feltűnt, ám ezt azzal magyarázta, hogy a deficit kordában tartása számára még ennél is fontosabb szempontnak bizonyult. (Ennek némiképp ellentmondani látszik, hogy az uniós csatlakozás óta túlzottdeficit-eljárás folyik Magyarország ellen.) Biztos nem ugrott be neki, hogy például a 2005-ös költségvetést csak úgy lehetett az utolsó percben kiegyensúlyozni, hogy december utolsó napjaira dátumozták a Budapest Airport privatizációjából befolyt 470 milliárd forintot. 2006-ban pedig az előrejelzés duplája lett a deficit, igaz, a tervezet és a tényadatok közlése között volt egy választás. Akadt olyan év is, amikor a költségvetési kimutatásokban Veresék úgy 770 milliárd forintot »tévedhettek« mindenféle felelősségre vonás nélkül, és az is többször megesett, hogy a gazdálkodást utólag felülvizsgáló zárszámadásoknál százmilliárdos tételek nem stimmeltek.
A Pénzügyminisztérium kimutatásai a Veres-éra idején sajátos értelmet nyertek: mérlegszépítő manőverezgetések, a privatizációs bevételek ide-oda könyvelgetése, a következő évre áttolt kiadások és jó előre beszedett adók, a 2010-es euróbevezetés ígérete, az autópálya-építések százmilliárdjainak kifelejtése a kiadások oszlopából mind-mind olyan tételek, amelyekre a Bajnai-féle »szakértői kabinet« keleti kapcsolatokért felelős kormánybiztosa már nem emlékszik. Pont úgy, ahogy annak idején arra sem, járt-e vajon Makaón. – Ha a Miniszterelnöki Hivatal hivatalos utazási listáján nem szerepel, akkor azt jelenti, hogy nem voltam külföldön – fogalmazott Veres szemrebbenés nélkül. És ezen nincs is mit csodálkozni. Aki mást várt a szabolcsi metálkirálytól, az nem ebben az országban él.
Veres János kreatív könyvelő ugyanis a szocialisták alaptípusa.”