„Ez az a pillanat, amikor érdemes eloszlatni a másik tévhitet is a rendes baloldali szocialistákról és az esetenként megjelenő, a pártot rossz irányba vivő vezetőkről. Semmilyen morális különbség nincs a között, aki az országos vállalat és a között, aki a községi kirendeltség „hatékonyabbá tételét” bonyolította le. Gyurcsány gátlástalanjainak megjelenéséig még talán el lehetett hinni a jó és rossz szocialista meséjét. Azóta azonban »cinkosok közt néma, aki hallgat«. S megszavaz.
Az MSZP-nek nincs jövője, mert minden a ’89-es alkuhoz köti. Tamás Gáspár Miklós filozófus a minap egy rádióműsorban el is ismerte, ez a párt már nem nyerhet. Érdekes megközelítés ez egy magát immár „marxi alapon antikapitalistának” tartó embertől, de hát ez az ő véleménye, ha úgy tetszik, ő ruházati cikke, ő forgassa. De abban igaza van, hogy az SZDSZ után immár a szocik felől sem fúj semmilyen éltető szél.
Azoknak azonban, akik benne vannak a buliban, ez szinte közömbös is. A lényeg most is ugyanaz, mint ’89-ben: ne legyen semmilyen elszámoltatás. Utána meg kialakul. Azért a külföldre is kiközvetített rettenet, ha szóba kerül, hogy a ’89-es megállapodás alapjai sérülhetnek.
A szocialisták közötti mai, párton belüli versenyfutás lényege, hogy ki biztosíthatja a legjobban ezt a dealt. Mesterházy talán kevésbé tűnik kifelé sárosnak, Gyurcsány viszont hatékony. Talán fellelnek vagy betanítanak harmadik versenyzőt is, de a lényeg marad.
Az MSZP nem baloldali, nem szociáldemokrata párt. Nem képviseli azok érdekeit, akiket a nevére vett. El kell számoltatni, s nem csak politikailag. Ekkor el fog tűnni magától. Náluk nincs több összetartó erő.”