„Orbán szép lassan megéri, hogy építménye, alig hogy elkészül vele, össze is omlik. Alkotmánynak nevezett tákolmányában már a konzervatív világ egy része sem hisz. Még vele vannak a Felcsúton felesketett képviselők, akik jelentős fizetésemelést, új pozíciókat kaptak, még a rokonok sem maradtak ki az osztogatásból. Csak az ország kétharmada él rosszabbul, mint egy éve, arról nem is beszélve, hogy mennyivel rosszabbul, mint négy-öt éve.
Orbán és csapata szétzilálta az országot. Romokban a megfenyített, törvénytelenül elbocsátásokkal megtisztított közigazgatás, értelmét vesztette az Alkotmánybíróság, az PSZÁF, a sajtószabadság nagyobb dicsőségére hírhamisítókat neveznek ki médiafőnöknek. Szétverik az igazságszolgáltatást, politikai perrel vádolja az ügyészséget a vagyonkezelő korábbi igazgatója (nyomában még néma csend), megalázták a rendőröket és a tűzoltókat.
Éppen atomjaira hullik a köz- és felsőoktatás, az egészségügy, a nekik nem tetsző kulturális világot megbüntetik vagy eltüntetik, harcot indítanak művészek ellen. Egyre többen jönnek le erről az orbáni, összegányolt tarka rongyszőnyegről a konzervatív oldalon is. Sólyom, Tölgyessy, Mellár, Bod Péter Ákos - ha túl későn is -, de ráébredtek, hogy súlyos hiba volt Orbánt támogatniuk.”