Szent szar

„Már az is épp elég bornírt, ahogy bármely szerencsétlen történelmi évfordulón végigmondja minden táskacibáló, hogy ő most pontosan azt csinálja, amit Kossuth és Szent István, csak ráadásul ájpeden, szóval még ügyesebb is. Az nem emelkedettebb, csak még pofátlanabb állítás, hogy valaki itt a Jóisten után másodszor éppen megszervezett egy feltámadást. Akik hisznek ebben a Jézus-mizériában, azok tudják, hogy akármilyen misztikus is a szentség, annyit biztosan tudni róla, hogy nem Schmitt Pál írja alá. (...)

Nyers, karcos hatalmi érdek, ipari lendülettel átnyomott betonozás: ez éppen nem újdonság, csak ennek a törekvésnek az eddigi eredménye nem Krisztus királysága, hanem Schmitt elnöksége. Hadd ne kapjak már ettől fetrengős istenélményt. Továbbá van még vazallusnak leosztott hercegség, ami Makovecz Imre számára akár egy feltámadással is felérhet, vagy legalább egy méltó nyugdíjjal, de szintén nem ad okot népi ujjongásra.

Ezeken a pophaknikon és magánérdekeken kívül – alkotmánytól merőben szoktalanul – sikerült szoborba önteni a gazdaságpolitikájukat, pontosabban azt, amit annak neveznek. Mostantól az adószabályok meg a nyugdíjrendszer kanonizálva vannak, ezek nem változtathatók egyszerű többséggel, akkor se, ha nem válnak be. Nyilván abból indulnak ki, hogy ez az egyedül helyes út, további vitának helye nincs, mivel az elmúltnyolcévben úgy volt, tehát csakis az így lehet a jó. Ezzel csak az a gond, hogy amit gazdaságpolitikaként művelgettek eddig, és most alkotmányba foglaltak, az egyrészt bevallottan kísérlet, másrészt éppen most kezdődik meg a korrekciója.”