„Nem tartanak több kitérőt
Robognak az országféltők
Ez ricsajjal az morajjal
Van ki némaáldozattal
Itt vannak a születettek
Itt vannak a kineveltek
Megidézve holmi hősök
Csupa régi eszelősök
Ez így tenné az úgy tenné
Van ki úgy ahogy tehetné
Ez mert szokás az mert hála
Nincs akinek kézre állna
Néha terv és néha ötlet
Néha ostor hajtja őket
Kiöltöznek karneválra
Próbálkoznak kézenállva
Próbálkoznak részesülve
Halott eszmék karján ülve
S míg a fény az ügyre téved
Sugarában ingyen élnek
Kacsintanak lökdösődnek
Szakadnak és szerveződnek
Dübörögnek nem haladnak
Szinte reng belé az ablak
De most mintha megtorpanna
Cinka Eszti Cinka Panna
Mert itt vagyok én ki tényleg
S cirkuszuknál többet féltek
Ki az ügyben nemesebbet
Többet látok s kevesebbet
Ki a féltés szava alatt
Tüzet értek nem parazsat
Meg-megállnak fejlehajtva
Rám gondolnak nem a bajra
Nevem előtt összesúgnak
Sajnálkoznak de indulnak
S úgy röpülnek rá a torra
Mintha nem is éltem volna.”