„Ránéznek a közvélemény-kutatási adatokra, számba veszik mozgósító erejüket, fölmérik, milyen masszív társadalmi apátiával kell szembemenniük, észbe veszik, mily bajos az alkotmánytervezetbe beleszőtt sunyi demokrácia- és szabadságellenes passzusokat közérthetően és hatásosan leleplezni – és akkor reszkethetnek valóban. Attól, hogy nem a Magyar Köztársaság sírásóinak »alkotmánya«, hanem a népszavazás bukik el. S akkor a kezdeményezők maguk segédkeztek megerősíteni az új »alkotmány« legitimitását, amit most még a Magyar Demokrata házi politológusa is kénytelen gyengének és kétesnek minősíteni.
Ez az aktuális veszély egy általánosabb veszélyre mutat. Történelmi viszontagságok bármikor kialakíthatnak olyan többséget, mellyel meg lehet erősíttetni egy szabadság- és demokráciaellenes alkotmányt, mely éppen az ellenkezőjét szolgálja annak, amire az alkotmány szolgál. Az alkotmány kijelöli az állam hatalmának és a többség hatalmának korlátait. Megvédi az egyént és a kisebbségeket, a nemzeti, az etnikai, a vallási, a világnézeti, a politikai és egyéb kisebbségeket a többség diktatúrájától, és megvéd mindenkit attól, hogy a hatalom kisajátítsa a magánéletét, a magántulajdonát, a jogait és szabadságait. Nem létezhet olyan alkotmány a jelenkorban, mellyel melegek diszkriminációja vagy cigányok szegregálása összefér. De létezhet olyan többség, mely ilyen »alkotmányt« megszavaz. Ezért nem helyes sem elvileg, sem gyakorlatilag az alkotmányt népszavazásnak alávetni.”