„Sokkal izgalmasabb a tüntetések másik csoportja, amelybe némi önkénnyel, botcsinálta törökgáborként, a rendvédelmiek és a »Facebook-forradalmárok« tüntetését sorolom. Előbbi politikai súlyát aligha kell magyarázni, ha visszaemlékszünk, hogy a Fidesz választási győzelmében milyen fontos szerepet játszott a rendteremtés ígérete - ennek valóra váltása elégedetlen, kiábrándult állománnyal szinte a lehetetlennel határos.
Másik, hosszú távú következményekkel járó megmozdulás a péntek esti tüntetés volt. Ezt az »Egymillióan a magyar sajtószabadságért« nevű Facebook-csoport hozta össze, immár második alkalommal bizonyítva az ellenzéki pártok bármelyikénél erőteljesebb tömegmozgósítási képességét. Március 15-én - a médiatörvény kritikája mellett - még csak arról beszéltek szónokaik, hogy jelenleg egyetlen kormánnyal szemben álló ellenzéki erőt sem látják támogathatónak. Tegnap már viszont a térfoglalás igénye is bejelentetett: az egyik szónok úgy fogalmazott: az alaptörvény megalkotása olyan új politikai közösséget hozott létre, »amelynek tagjai illegitimnek tekintik az új alkotmányt, és amely idővel helyreállítja a köztársaságot.«
Ha a hideg polgárháború folytatásának magabiztos leszögezése némileg meglepő is, a politikai közösség születésének deklarálása a lehető legkézenfekvőbb következménye az elmúlt hetek-hónapok történéseinek. A politikában - mind minden piacon - kereslet esetén előbb-utóbb kínálat is lesz. Márpedig most láthatóan létezik olyan, a kormánnyal szemben álló választói tömeg, amely elégedetlen az ellenzéki felhozatallal és akár új formációra is nyitott lehet. Ezért gondolom, hogy a pénteki megmozdulásnak a parlamenti ellenzék akciózásánál nagyobb a jelentősége.”