„Az alkotmány legavatottabb honi kritikusa, Sólyom László, akit azért megint csak nem lehet a baloldali elfogultság vádjával illetni, a Nemzeti Színházhoz hasonlította ezt a próbálkozást. Pontos megfigyelés, hiszen a Nemzeti Színház – keletkezéstörténete okán – az első Orbán-kormány mentalitásának, hatalmi arroganciájának mementója. Mert nem az övék volt, a Fidesz-nagycsoportosok durcás óvódásként ledózerolták, ami addig készült; s a helyszínen hátra hagyott gödör éppúgy a kurzus szimbólumává vált, mint a később felépített színház, a birodalmi rossz ízlés emlékműve.
És most ezt ismétlik meg az alkotmánnyal is. Nem az a fő bajuk a korábbi 89-es alkotmánnyal, hogy az ne szolgáltatott volna jó kereteket a demokrácia működéséhez, hanem az, hogy nem az ő dicsőségüket zengte. (Bár már látjuk a megvilágosodás jeleit, hiszen a Vezér minapi vezércikke szerint még a nokiásdobozok léte is a 89-es alkotmány bűne, úgyhogy már hallom is, ahogy a Fidesz-kommandó innentől kezdve kórusban fogja szidalmazni a régi alkotmányt.) Hiszen tudjuk: a fülkeforradalom egy Új Kezdetet jelent, a Fidesz egy új történelmi korszakot nyitott, a párt kétharmados győzelmével egyenesen új honalapítás kezdődik. Ezt a történelmi aktust van hivatva egyszer s mindenkorra kodifikálni az alkotmány. Ahogy a vezér kinyilatkoztatta: Magyarország új, húsvét hétfőn kihirdetendő alkotmánya a magyar újjászületés legfontosabb dokumentuma.
Hát igen, nem volt itt semmi a Párt előtt, illetve ami volt, az csak hamisság, tévelygés, a bűnösség állapota, és ebben a Fidesz nevű alakulatnak semmi szerepe nem volt. De most, hogy immáron ez a bizonyos Fidesz kétharmadba öltözötten tűnt fel a kormányrúdnál, most majd eljön az Igazság pillanata, most következik a Feltámadás, most kezdődik csak az Élet. Őszintén szólva nem csodálkozom azon, hogy ezt a világfelfogást elég idegenkedve szemlélik a hagyományos európai demokráciák képviselői.”