„A minden területen érvényesülő önkormányzati autonómia vitathatatlanul demokratikus elv, ugyanúgy, mint a minden korlát nélküli sajtó- és tanszabadság. A gyakorlatban azonban elképzelhető olyan demokrácia, és Európában számos helyen működik is, ahol az állam meglehetősen aprólékosan szabályozza például az önkormányzatiságot, különös tekintettel annak anyagi vonzataira, szigorú feltételekhez köti a különböző szintű iskolák alapítását és működtetését, korlátozásokat tart fenn a médiában stb.
Demokráciákban minden korlátozás nélkül lehet siratni a demokráciát, és mindig lehet hiányolni, hogy a választók akarata nem érvényesül hiánytalanul. Lehet új intézményekkel, szervezeti megoldásokkal kísérletezni, vagy épp ellenkezőleg, széttagolni a végrehajtó hatalmat, legalábbis addig, míg a gazdaság elfogadhatóan teljesít, nem növekszik drámaian a munkanélküliség, és az életszínvonal nem esik vissza.
A politika részéről a hatalom ilyen, és hasonló intézkedésekben megnyilvánuló koncentrációja csak akkor elfogadható, ha ez a hatalom legitim, egyezik választópolgárok akaratával, s előre meghatározott ciklusra szól. Ennek leteltével (ami Magyarországon, mint a legtöbb európai országban, négy év) a választópolgárok leválthatják a hatalmat, s addig is, a szabad sajtó révén ellenőrizhetik a működését. Ez ugyanis Európában a demokratikus és legitim hatalomgyakorlás legfőbb ismérve, nem pedig az, hogy mennyi »fékje és ellensúlya« van a mindenkori kormánynak.”