„Már hangzásukkal is lenyűgöznek az efféle csomagok (az a ciccegés, a csacsogás!), és a kellemes tavaszi időben, az új alkotmánytól kipirultan egyébként is olyan üdvözölhetnékünk van, és a bürokráciacsökkentő csomagokhoz régi, szoros érzelmi kötelékek is fűznek, feltétel nélkül rajongunk minden bürokráciacsökkentő csomagért, hiszen a bürokráciacsökkentés olcsóbb, mint a vízi út, társadalmunk fejlődésének záloga és eredménye 2 in 1, egyetlenegy hátulütője van, tudniillik, hogy a bürokráciacsökkentés – minden eddig ismert eset ezt látszik igazolni – jelentősen növeli a bürokráciát.
Puhl Sándorral szólva: kétségtelen tény, hogy a XXI. századi magyar kormányok Szent Grálja a bürokráciacsökkentés. (...) Az elmúlt években legalább három kormányzat indított jelentős bürokráciacsökkentési programot, de az is lehet, hogy négy. Hol öt-, hol hat-, hol hétszázmilliárd forintot talált a kormány (évente!), GDP-százalékpontok röpködtek, aztán ebben maradtunk, jött a következő kormány, következő program, újabb százmilliárdok (verbalice). Lassan másfél ezermilliárdos spórolásnál kéne tartanunk. Az eredmény önmagáért beszél. Pontosabban: a beszéd önmagában eredmény.”