„Nincs szó arról, hogy Liszt Ferenc külföldön, akárcsak józan ésszel végiggondolva kellemetlen vagy vállalhatatlan volna (ellentétben a hazai jobboldali hagyomány néhány kultikus figurájával). Csak egyszerűen nem elég érdekes. 19. századi történelmi-romantikus nemzeti alkotója minden nemzet, minden művészeti ágának van, hiszen világszerte ez volt a korszak lényege. Liszt Ferenc ezek közül a nemzetközileg ismertebbek és kedveltebbek között van, de messze attól, hogy jelentős nemzetközi kultusza legyen, mint mondjuk Wagnernek.
A magyar művészet, vagy éppen tudomány azóta számos népszerű és elismert, de főleg egyedi (ezért márkanév-építésre kiválóan alkalmas) alkotót adott a világnak. Liszt Ferenc választása ebben a környezetben hasonló üzenet, mint a magyar innovációt évszázados találmányokkal reklámozni: azt üzeni, hogy Magyarország utoljára a 19. században volt korszerű és érdekes. Ebben persze bizonyos szempontból sok igazság van, de nem biztos, hogy ezt tételmondatként ki is kellene írni a határra.
Érdemesebb lett volna megpróbálni valami jobb kompromisszumot találni, ehhez viszont némi nyitottságra volna szükség, több szempontból is. Az egyik, hogy akár tetszik, akár nem, a magyar kultúra a külső szemlélőnek nem fog ugyanolyannak látszani, mint a belső befogadónak. És ahelyett, hogy megpróbáljuk erőszakkal, nagy hangon meggyőzni a világ Magyarországon kívüli részét (vagyis a 99,9%-át, körülbelül) arról, hogy valójában mi a jó, megpróbálhatnánk legalább egy kicsit másként nézni magunkra. Megpróbálhatnánk elképzelni, a mai vagy épp a közelmúlt Magyarországából mi az, ami az itthon is, másutt is népszerű, elfogadott, nagyra értékelt, és lehetőleg egyedi. A másik, ahogy az Elvis tér ötletéhez hasonlóan itt is lehetne nyitni a popkultúra felé. Így lehetne azonosulásra lehetőséget adó, világszerte könnyen megjegyezhető neve a ferihegyi repülőtérnek.
Liszt Ferencről pedig, ha mindenképp márkanevet kell csinálni belőle, valamilyen elit- vagy luxusterméket lehetne elnevezni, amelynek fogyasztói feltehetően tudják is, ki volt a névadó.”
