„Magyar Köztársaság elnöke
Schmitt Pál úr részére
Budapest
Tisztelt Elnök Úr!
Ön tegnap napirend előtt felszólalt a Parlamentben. Beszédében üdvözölte az új alkotmány megalkotását, és kritikával illette azokat, akik tiltakozásként ebben nem kívánnak részt venni.
Az alkotmány szerint Önnek köztársasági elnökként ki kellene fejeznie a nemzet egységét. Most mégis süket és érzéketlen volt a választók közel felét képviselő pártok és a mögöttük álló választók érvelésére. Ön meg sem kísérelte megérteni azon okok sokaságát, összefüggő láncolatát, ami miatt a most készülő alaptörvényt a kormánypártokon kívül mindenki elutasítja.
Ha nem tekinti tolakodásnak, akkor megjegyzem: a köztársasági elnök egyik legfontosabb erénye az együttérzés képessége. Ez teheti őt alkalmassá, hogy a kisebbségben maradtak, az alávetettek, a gyengék is oltalmazójukként tekintsenek rá. Tegnapi beszédéből úgy tűnik, hogy Ön híján van ennek az erénynek.
Ön érvelésben a nemzet érdekét azonosnak tekinti a kormányzó pártok által megfogalmazottakkal. Ön mintha nem értené, hogy egyetlen párt sem azonos a nemzettel. Ez baj.
Önnek, miközben a köztársaság első közjogi méltóságát viseli, egy szava sem volt arról, hogy a tervezett új alaptörvény éppen a köztársaság lényegét csorbítja: a polgárok szabadságát és az állam ellenőrizhetőségét.
Talán észrevette, hogy választók sokaságától, tudós társaságokon keresztül nemzetközi szervezetekig sokan megfogalmazták kritikájukat a mostani alkotmányozással kapcsolatban. Nekik, nekünk most lenne igazán szükségünk egy olyan köztársasági elnökre, aki hisz abban az alkotmányban, amelyre nem is olyan rég esküjét letette.
Sajnálom, hogy Ön nem ez az elnök.
Április 16-án délután, az első felelős kormány miniszterelnökének emléket állító Batthyány-örökmécsesnél azért is tüntetünk a Köztársaságért, hogy Ön meghallja a szavunk. Kérem, nyissa ki a Sándor-palota ablakait!
Budapest, 2011. április 12.
Gyurcsány Ferenc”