Járjon szavazat a kiskorúaknak?

„Annak propagálása, hogy a gyerekeknek választójogot biztosítsunk, elsőre valóban alkalmas cselekedetnek tűnik ahhoz, hogy hirdetőjét komplett idiótának gondoljuk (így voltam vele én magam is) - és főképpen így van ez a mi szocializmusból épp kiszakadt vidékünkön. Az, hogy megadatott nekünk, hogy a totális jogfosztottságból léphettünk át abba az állapotba, ahol általános és titkos választójogunk van, egyszersmind megemelte tudatunkban az intézményt, messze a föld fölé, és a realitástól eléggé távol eső aurát kölcsönzött neki. Mostantól négyévente komolyan megfontoljuk - gondoltuk -, hogy a politikai pártok kínálatából mi, állampolgárok melyik programról gondoljuk azt, hogy a legmesszebb viszi az országot, a közösséget, melyikkel épülünk jobban, és arra húzzuk be az ikszet. Vagy a keresztet. (...)

Egy, csak egy terület az, ahol utódait nem képviselheti a szülő-gondviselő, és ez pedig épp a politika. Pedig érdekek itt is vannak - ráadásul akár jóval keményebbek is, mint máshol. Az, hogy egymás után több generáció képes fejenként több millió forintos államadósságot hagyományozni a szerencsétlen sorsú, felnőttségbe éppen belenövő fiatalokra, az bizony éppen e cenzus következménye lehet. Annak következménye, hogy nem ismerjük el a már megszületett emberi lények politikai képviselethez való jogát.

Ez a téma jó mérőeszköz lehet sokaknak arra, hogy leteszteljék: képesek-e első, zsigerből érkező gondolati reflexeiket racionális és tudományos érvek hatására megváltoztatni. Az emberek tekintélyes része egyesek szerint erre képtelen, én azonban optimista vagyok. Menni fog. Mennie kell, különben bele is pusztulhatunk.”