„A gyermekvállalási kedv nem anyagi kérdés. Létkérdés. A létezéshez való viszonyulás kérdése. A létezés és az isteni igazságok törvényei elismerésének függvénye. És ezeket az igazságokat, a létezés törvényeit írták vagy próbálták meg felülírni a haladás és világforradalom élharcosai. Oly jó munkát végeztek, hogy már észre sem vesszük pusztításukat. Már fel sem tűnik az abnormalitás. Mert benne élünk. Mindennapossá vált. Csak ha előveszünk egy régi fényképet, belepillantunk egy fekete-fehér híradóba, akkor tűnik fel. S nézünk döbbenten. De menjünk csak ki az utcára, s nézzünk körül. Menjünk be egy ruházati boltba valamelyik plázában. Egy férfiruházati boltba, ahol a kirakatban valamikor nyakkendők, kalapok, esernyők és télikabátok voltak kiállítva. Ruhadarabok, amiket egy felnőtt férfi hord. Ma meg tépett pólók, festékes nadrágok, baseballsapkák és tornacipők. A tizenévesek ízlés- és szokásvilága a trend. Az uralkodó. Mindenhol. Valakik azt akarják, hogy ne tudjunk felnőni. Mert a gyermek nem vállal felelősséget, irányítható – és nem szaporodik.
A médiában is ez megy. Gügyögés, csicsergés, lazaság és buli. Negyvenes anyukák hordják a kamaszok ruháit, őszülő hajfonatok hullnak bőrdzsekikre.
A gyermekvállalási kedv létkérdés, a létezéshez való viszonyulás kérdése. És addig csak részeredményeket lehet elérni, amíg a fejekben nem áll helyre a rend. A fejekben és a lelkekben. És addig nem is lesz rend, amíg ilyesmi még mindig előfordulhat.”