Dekázás, tempírozás

„Kedden, a dekázgatás időpontjában még nem jött el az idő a cselekvésre, csupán a gondos mérlegelésre, ha tetszik, a dekázásra, ellenben a következő napon a miniszterelnök már megérezte, hogy a társadalom kilenctized része igenis elvárja a hatalomtól a határozott lépést, vagyis az egyenruhások feloszlatását. Na ezért kezdeményezte a kormány szerdán a törvénymódosítást, börtönbüntetést is kilátásba helyezve az egyenruhás rendcsinálóknak, míg egy nappal, pláne hónapokkal korábban ennek még egyáltalán nem jött el az ideje, akárhogy hisztériáztak mindenféle ellenzéki zavarkeltők. Ahogy maga Orbán Viktor nyilatkozta, olyan ez, mint a futball, „tempírozva kell passzolni”, az ütemérzék a legfontosabb a politikában. Akkor kell meghozni egy szigorú döntést, amikor már az egész ország úgy gondolja.

Így függ össze sport és politika, magánélet és közélet, labdaművészet és a politika művészete. Bezzeg ha Gyurcsány konyított volna a focihoz, nem követ el annyi hibát. Őszödön nem lő saját kapura, utána nem erőlteti annyira a reformokat, és végül nem bukik bele abba, hogy nem tudta keresztülverni programját sem a koalíción, sem az országon. Ugyanis tempírozás kérdése az egész. 2006 és 2008 között még korai volt egyetemi tandíjról beszélni, ma éppen idejében állt elő a Fidesz és a feltámadt Széll Kálmán azzal, hogy fizessenek nagyobb költségtérítést a felsőoktatásban és dolgozzanak jóval többet a pedagógusok a közoktatásban. Akkor rossz ütemérzékkel hajtogatták a haza ellenségei, hogy az egészségügyben értelmes takarékosságra és teherelosztásra, valamint normálisabb érdekviszonyokra van szükség, most viszont jókor von el a kormány 120 milliárdot a gyógyszerkasszából. Akkor a folyton megszorító szocialisták aljasul előreszaladtak bizonyos állami juttatások lefaragásában, most ellenben utódaik remekül időzítve vezénylik ki a rokkantnyugdíjasokat a munkaerőpiacra, amelyet már kellően felszántott számukra a harmad akkora munkanélküli segéllyel föllelkesített dolgozni vágyók harcra kész tábora. ”