„Az ember már megsajnálná Daniel Cohn-Bendit EP-képviselőt, ha nem érezné, hogy a jelenleg éppen politikusként működő egykori diákvezér remekül szórakozik, miközben mosolyogva tűri a Magyarországról nyakába öntött moslékot. Cohn-Bendit a különböző álcái mögött valójában mindig is főállású provokátor volt, aki annál vidámabban lubickol, minél komolyabban képes felkapni valaki körülötte a vizet. Ahhoz azonban nem kell szimpatizálni se hősünk 68-as szélsőbaloldali, se mai öko-antiglobalista-baloldali nézeteivel, hogy tisztességes emberként az ő pártjára álljunk abban az egészen undorító kampányban, ami az utóbbi napokban Magyarországon őellene folyik. (...)
Amikor Cohn-Bendit még januárban Strasbourgban a miniszterelnök szemébe vágta, hogy mi a véleménye a magyar médiatörvényről, a magyar kormányról és bizony Magyarország jelentős részéről is, nyilván nem gondolta, hogy lassan ötven éve tartó bajkeverése ismét hírességgé teszi, még ha Európának csak a szélén is. Az utóbbi években próbálkozott ő mindennel, Vaclav Klaus cseh elnökkel például direkt Prágában kezdett el ordibálni, de ilyen hatása annak sem volt.
Ravasz bohócok ellen észérvekkel nehéz harcolni – ezért is választják Európában sokan biztonságos védekezésként a nevetést –, aki pedig hőbörögve próbál visszavágni, az csak magából csinál hülyét. Különösen, ha olyan amatőr módon teszi, mint most a magyar közszolgálati média, ahol a teljesen átlátszó hazudozást és hamisítást érezték a megfelelő fegyvernek Orbán Viktor Miniszterelnök Úr és a Szent Alkotmány becsületének megvédésére. Ebből az ügyből egyébként nem is a hamisítás ténye a legkínosabb, hanem az MTV (MTI Hírcentrum? – egyszerűen követhetetlen) ügybuzgó riporterének hebegő kérdésfeltevése. Nézőként-hallgatóként megalázó végigszenvedni még felvételről is, annyira buta.”