Hellert bűnbaknak kiáltották ki, Hellert erkölcsileg lenullázták. Hellert nem kell félteni. Magunkat kell félteni.
„Hankiss Ágnes publikálja Heller Ágnes 1959-es politikai önkritikáját. Az Európa Parlament kormánypárti képviselője, a Hamvas Béla (!) Kultúrkutató Intézet igazgatója egy – mint mondja –évekkel ezelőtt megtalált történelmi dokumentumot politikai okokból, időzítve, Heller Ágnes sajtótörvény- és alkotmánykritikájára válaszul kiszolgáltat a Magyar Hírlap ebeinek, ahelyett, hogy – mondjuk – a Valóság című folyóiratban tenné közzé, olyan, az igazság számos oldalát mérlegelő tanulmány kíséretében, amelyre valaha – Martinovics Ignácról vagy Bethlen Gáborról szólva – törekedett. Erről megvan a véleményem, de ezzel nem azt mondom, hogy a történelmi dokumentumok ne kerüljenek napvilágra.
E dokumentumról ma könnyebb volna beszélni, ha Heller Ágnes nem fojtja el, s megemlíti önéletrajzában. Ifjúkori szégyen ez, s talán titkos ihletője Heller egyik legragyogóbb művének, A szégyen hatalmának. Heller ebben az önkritikában elárulta önmagát és eszméjét. De –akár egésze, akár része származik az ő tollából – mást nem árult el. Nem mártott be embereket, nem denunciált, nem tett hitet – a Magyar Hírlap szalagcímével ellentétben – a megtorlás mellett, s kínálni sem kínált mást, mint egy művének filozófiai revízió ját. A mai fiatalok és középkorúak nem tudják, de a korszak minden ismerője számára nyilvánvaló, hogy a kommunista mozgalom gyászos rituáléjának, az önkritika műfajának ez nem aljas darabja. Ugyanis csak magának ártott vele. El lehet tűnődni azon, hogy 1959-ben volt-e olyan veszedelem, amely e lépést kikényszerítette (Hellernek magánéleti okai voltak rá), de elérni sem ért el vele semmit, sőt e levél után zárták ki a pártból. Az önkritika eltűnt Kállai Gyula iratainak süllyesztőjében, s Heller csak négy év múlva térhetett vissza a tudományos munkához, a hatvanas évek elejének politikai enyhülése következtében, hogy aztán egy évtized múlva újra kiakolbólítsák a tudományos intézetből, ahol dolgozott, majd négy év állástalanság után emigrációba kényszerüljön. Több mint ötven év makulátlan intranzigens magatartása, kivételes szellemi és személyes bátorsága van a mérleg egyik serpenyőjében, egy fiatalkori botlás a másikban.
A Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet nem így tudja. Árad belőlük a szenny, a gyalázatos koncepció, a tudva tudott hazugság. A bődületes tájékozatlanság és a gyűlölködő rosszindulat elegyéből gyúrt morális fensőbbséggel ítélkeznek. És élvezik. A kör bezárul: Hellert kriminalizálták, Hellert bűnbaknak kiáltották ki, Hellert erkölcsileg lenullázták. Hellert nem kell félteni. Amikor legutóbb beszéltem vele, az áradat közepében nyugodtan készült következő feladatára, berlini egyetemi előadására a reneszánsz filozófiájáról. Magunkat kell félteni. Az ország erkölcsi állapotát. Undorodom és émelygek.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Ódákat zeng a helyi sajtó a PAOK csütörtöki teljesítményéről a labdarúgó Európa-ligában, miközben a görög csapat román edzője az 5–0-s győzelem ellenére is a Ferencvárost méltatta.
Több mint 10 százalékkal nőtt az egyéb építmények építése havi alapon, ami főleg a költségvetési szférához köthető, ám a cégek óvatosak. A jövőbeli fellendüléshez a gazdasági kilátások javulása szükséges, ami az egész ágazat lendületét visszahozhatja – véli a Makronóm Intézet elemzője.
