Az ördög gyöngyös patája

„Gyöngyöspata egyáltalán nem hasonlít Észak-Magyarország tengődő falvaihoz. Nagy gazdagság itt sincs, de a házak nagyok, a közterek rendezettek, az iskolának uszodája is van, az itteni gazdák boraira és gyümölcseire van kereslet, akár Nyugat-Európában is. Több gazdálkodó is arra panaszkodott, nincs elég ember, aki dolgozna a földjein. Állítólag erdélyi cigányok jönnek nyaranta napszámba a környékre.

A falubeli magyarok szerint a helyi cigányok többsége nem akar dolgozni, aki viszont mégis hajlandó rá, azok után kapkodnak dologidőben. (Többek szerint a felnőtt cigányok tíz százaléka hajlandó rendszeresen dolgozni, név szerint ismerik őket a gazdák.) A cigányok viszont azt mondják, hogy nincs munka, vagy ha van, nem alkalmazzák őket.

Sok magyar szerint a segélyezési rendszer az oka minden bajnak. »Azt mondják, hogy napi ötezer forint alatt ők nem mennek napszámba, nem fognak a negyven fokban ennyiért kapálni«. Találkoztam a cigánysoron egy kétgyermekes fiatalemberrel, aki elmondta, neki tényleg nem éri meg napi háromezerért hajnaltól sötétedésig napszámba menni, pláne, hogy tapasztalatai szerint a gazdák egész nap korholják. Az is igaz, hogy a magyarok sem rohannak napszámosmunkát végezni, a szőlőkben sokszor csak az idősek vállalnak idénymunkát, »ez a fehér fiataloknak is derogál«.”