Alex

„A bánatos gyöngyöspatai éjszakában az utca porába Szálasit pisáló, tökrészeg Alextől egy leányiskola alsó tagozata sem rettegne. S hogy a több tucat cigány sem rettegett, az hallható, látható, tapintható, érezhető. Miképpen érezhető, hogy a világsajtót telesíró cigányok mindvégig hazudoznak. Nincsen egyetlen őszinte pillanatuk sem. Gajdolnak, meséket szőnek a fenyegetettségről, rettegésről, álmatlan éjszakákról – megannyi hófehér lelkületű szűz leány, kik egyedül állnak a gonosz, ellenséges, rasszista magyarokkal szemközt.

De most itt ez a film.

Rajta pedig a minden. Ahogy a karókkal meg mindenfélével felfegyverzett cigány horda várja Alexet, és agyba-főbe veri. A töb­biekkel együtt. Ordítva, vadállati módon, rengetegen a keveseket. A részeget, a Szálasit porba hugyozó szerencsétlen Isten barmát.

És látszik a filmen, ahogy rohannak még mindenfelől, a sok-sok rettegő cigány, jönnek, bújnak elő a bánatos gyöngyöspatai éjszakából, Alexet ölni, kéjjel. Mert semmi kétségünk ne legyen: ha a rendőrség nem jelenik meg a helyszínen pontosan egy perc alatt, akkor a Szálasit porba pisáló Alexék ma már nem élnének. Hallatszik, ahogy ordít a cigány horda: »Üsd! Rúgd! A kurva anyját!«

De a rendőrök szerencsére jönnek, a cigányok szétszaladnak, s közben már húzzák félre a szájukat, hogy a másnapi kamerák előtt megfelelően tudjanak majd rettegni.

Ennyit a rettegés mítoszáról.”