„S, ami igazán aggasztó: ez a réteg azon túl, hogy fennen hangoztatott marhaságaival megbotránkoztatja a békésen sörözgető honpolgárt, sokkal veszélyesebb dolgokra is képes. Az elmúlt évtizedekben ugyanis bárhol, és bármikor bevethető fanatikus rohamcsapataiként viselkedtek Horváth Aladártól Mohácsi Viktórián át Dorosz Dávidig minden gátlástalan ultraliberális kalandornak - akik velük ellentétben iermészetesen tisztában voltak azzal, hogy amit állítanak, annak az égvilágon semmi köze nincs a valósághoz.
Pontosan ez történt most is Gyöngyöspatán, amikor az LMP-s kürtök hívó szavára egybesereglett az antifasizmus minden lelkes harcosa. Ebben az akcióban a legrémisztőbb nem is a cigányokat rémhírekkel traktáló Schifferék erkölcsi mélyrepülése volt – ők sima politikai hiénák, motivációjuk aljas ugyan, de legalább érhető. A helyszínre siető, mindenféle jutalom, vagy juttatás nélkül ingyen a »rettegő romák segítségére« siető aktivisták sokkal bizarrabb látványt nyújtottak. Ezek a segítőkészségtől és szociális érzékenységtől duzzadó keblű fiúk és lányok igen nagy lelkesedéssel hozzáláttak megoldani a helyi magyarság és cigányság becsődölt együttélésének problémáját. Virrasztottak pár napot a vezetőik által már alaposan halálra rémített cigányok között, kiosztottak pár karton csokoládét, és Húsvétra kitakarították a cigánysort – aztán szépen hazamentek.
Most minden bizonnyal elégedetten ülnek valahol a Nagykörút lágy ölelésében, talán éppen ott, ahol én is hallottam emelkedett párbeszédüket – és hátraddőlve nyugtázzák, milyen nagylelkűen és önzetlenül hajoltak le elesett embertársaikhoz. Egzotikus teák, finom kávék, és hideg sörök mellett szimpatizálnak a romákkal. És talán soha nem fognak ráébredni, hogy a cigányságot nem sajnálni kellene már végre, hanem civilizálni és felemelni az európai szellemi-erkölcsi- és életszínvonalnak legalább a legaljára. Ehhez pedig nem az ajándék csoki és a párás szemű poszt-hippi jogvédők fogják őket közelebb vinni – hanem az a jövedelem, amit maguk keresnek meg, és az a közrend, amelyben kötelességeik betartása és betartatása által emelkedhetnek valóban egyenrangú polgártársainkká.
Addig pedig nem ártana időnként végre a békés, adófizető többséggel is szimpatizálni. Higgyétek el, liberális honfitársaim: nekik is jólesne néha.”