A háttérben sötét játék folyik

„Miközben a Fidesz és a kormány elképesztően pofátlanul igyekszik nem létezőnek beállítani, és hamis színben, vagy jelentéktelennek beállítani valódi kritikusainak megnyilvánulásait a német államfőtől az ENSZ-raportőrön át Daniel Cohn-Benditig, a magyar és európai szakszervezetektől a szólásszabadságért tüntető civilekig - Gyurcsányt a mai napig halálosan komolyan veszik. Nincs olyan blogbejegyzése és nyilvános szereplése, amelyre ne reagálna legalább egy, első vonalbeli Fidesz-vezető; miközben a demokratikus parlamenti ellenzéket igyekeznek elintézni a közveszélyes munkakerülő bélyeggel.

Gyurcsány hiperaktivitása azonban nemcsak ezért nem lehet a bukott kormányfő magánügye, és az MSZP-n belüli szerepe - a bukásba egyszer már magával rántott - pártjának belső problémája, hanem azért, mert kormányzásának öröksége és ellenzékben folytatott politikája a kormánnyal szembenálló demokratikus erők előtt álló legsúlyosabb kihívások egyike.

Hiába lesz nagyobb az MSZP és az LMP együttes támogatottsága a Fideszénél, ha 2006 óta a politikai baloldalt a Fideszhez hasonló vezérelvű szektává alakítani szándékozó Gyurcsány Ferenc szocialista párton belüli ismételt hatalomra jutása középtávon is lehetetlenné tesz bármiféle ellenzéki összefogást, vagy legalábbis együttműködést.

Hiába győzik le a sajtószabadság mellett immár a jogállami berendezkedés egészéért, valamint a félkatonai szervezetek által megfélemlített romák jogaiért is kiálló civilek a Fideszt egykori saját terepén, azaz az utcán, ha a szervezők engednek a Gyurcsány köréből érkező nyomásgyakorlásnak.”