A gyilkos színe, avagy: Hungarian History X

„Magyarországon, főként a szegényebb vidékeken egymás torkát harapják el az emberek, mert az éhes ember ideges és harap. Főleg, ha politikai lózungokkal meg jogvédő dumákkal fűtik, mint Horváth Aladár meg Kolompár Orbán, akik kábé annyit tudnak mondani, hogy teneked nem azért van ám kevés, szép testvérem, mert olyan lusta vagy, mint a föld, meg olyan hülye, hogy fordítva tartod a kalendáriumot, hanem mert a gádzsónak túl sok van, és különben is utál téged. A csepeli, miskolci, mittudomén-honnani izmosfiúkat meg azzal fűtik az ebben utazók, hogy a te problémád végső oka, barátom, a cé meg a zsé.

Az izmosfiú pedig már borotválja is a fejét, és áll Vona Gábor mögé. Hungarian History X.

Igen, igen, a cigányság zöme kriminális állapotban leledzik, és a garázda és vagyon elleni cselekményeik áldozatai többnyire nem romák. Aki ezzel nem néz szembe, az tudatlan, vagy hazudik, vagy mindkettő. Egy decens és píszí politika mondogathatja, hogy á, dehogy, de hiába mondogatná, mert ez a napi valóság, amibe muszáj beleütközni a Csereháton, Baranyában és Csepelen és sorolhatnám. És ha ez el van tagadva, akkor jön a Jobbik és tarol, mint látjuk. Úgyhogy remélem nagyon, hogy kezdődik valami cselekvés a lózungpolitika helyett, Balog Zoltánon a világ szeme, bízom benne, imádkozom érte és nem irigylem. Örülök, hogy nem jár ilyen helyekre demonstrálni.”