„Az egymással rivalizáló Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila egyaránt azt hirdeti, hogy az MSZP-nek az új, »orbáni« rendszer ellenzékeként kell viselkednie. A szocialisták nem vesznek részt az alkotmányozás parlamenti munkájában, az új alaptörvény és így a nyomában létrejövő, sarkalatos törvényekre épülő rendszer tekintélyét előre igyekeznek aláásni, a Fidesz alkotmányáról, puccsról (!) beszélnek, de ha éppen nagyvonalú kedvükben járnak, a folyamat formális legitimációját azért ímmel-ámmal elismerik. Félreértés ne essék, a kormánypártok tervezete messze nem vitán felül álló, tökéletes szöveg (hol máshol, mint a parlamentben kellene erről beszélni?), a kétharmad adta történelmi lehetőség egyeseket felettébb érdekes ötletekre sarkallt.
Csak éppen arról nem lenne szabad vitát nyitni, hogy itt és most egy legitim alkotmányozó hatalom hoz létre egy legitim alaptörvényt. A nyilvánosságra hozott javaslat mer szakítani a különféle diktatúrák máig ható örökségével – jut is eszembe, 67 éve ezen a napon szűnt meg hosszú időre Magyarország szuverenitása a német csapatok bevonulásával –, merít büszkén vállalható évszázados, évezredes hagyományainkból, de minden várható jelentős átalakítás ellenére változatlanul hagyja az 1989–90-ben létrehozott demokratikus államszervezet alapjait, természetesen az államforma is marad. A nem engedünk a ’89-bõl jelszóval meghirdetett »köztársasági« mozgalom így leginkább a saját fantomjaival viaskodhat.”