„Tényleg, a kutyafáját, volt nyolc évük gondolkodni. Ehhez képest idepakolják nekünk a csodálatos Széll Kálmán-tervet, ami egy megszorítás-halmaz menetrendje. Dátumok arról, hogy a még mindig el nem végzett munka mely elemét milyen időpontra pótolják. Csak ígéretek a jövőbeli munkavégzésre, meg néhány elképesztően embertelen megszorítás; olyanok, amitől még Bokros Lajos bajsza is lekonyulna. De még ez a terv is annyira képlékeny, hogy mire angolra fordították, már megváltozott a szövege (vagy, a kormánytól egyáltalán nem szokatlan megoldással már megint azt hiszik, hogy senki nem tud angolul, és senki nem veszi a fáradtságot, hogy összevesse a két szöveget).
Lenne rá esély persze, hogy bevegyük a cselt: amikor 2011 márciusában valaki az aktuális közélet fontos kérdései között tartja számon, hogy miért jó, hogy nincs SZDSZ, akkor a kormány elméletileg joggal bízhat abban, hogy gumicsontok és szimbolikus marhaságok bedobásával elterelheti a figyelmet arról a tényről, hogy nem dolgozik. Majd megeszik az SZDSZ-hiányt, meggyógyulnak az SZDSZ-hiánytól, közlekednek az SZDSZ-hiányon.
Csakhogy. Ha rövidesen kétszer annyi munkanélküli ül majd méla lesben alkalmi, fekete kőművesmunkáért könyörögni a betonon, akkor azokat marhára nem fogja érdekelni, hogy ez még a Moszkva tér, vagy már Széll Kálmánnak hívják. Rohadtul mindegy lesz (sőt, inkább irritáló, hogy miért ezzel foglalkoznak) a Szabadság-szobor máriaországépítő lecseréléséről a köztévé gejl tudósítása, ha közben alant ledöglenek a buszok, mi meg örök életünkre a szépen, csendben lekapcsolt metróépítés romjain mászunk át. Sőt, a buszmegállókban a szintén kiemelt projektként kezelt dohányzástiltás is ellenőrzés nélkül betartatik, ha a zöm nem tud majd fizetni a bérletért - vagy a BKV roggyan össze. Anyádhoz se azzal fogsz bemenni a kórházba, hogy »oda se neki, anyuka, gondoljon arra, hogy a temetőből kivágták a szabályellenes fákat, meg megszűnt az SZDSZ is«; hanem hogy hiába fizetted le az összes nővért és orvost, ha cirill betűs, rozsdás gépek pittyegése mellett, múlt századi módszerekkel kezelnék szegény asszonyt, mert mégse »mentették meg« az egészségügyet.”