The West and the Rest

„A 21. század második évtizede lassan sejtetni engedi azokat a tektonikus erejű mozgásokat, amelyek néhány évtizeden belül ma még elképzelhetetlen mértékben rajzolhatják át az egész emberi létezés térképét. A Roger Scruton híres, sokat vitatott könyvének címében (The West and the Rest) megfogalmazódó sajátos feszültség egyre mélyebben áthatja világunkat. A West (Nyugat) és a Rest (talán így fordíthatnánk, a »maradék világ«) fogalmi kapcsolata pontosan visszatükrözi korunk legmélyebb ellentmondását. Azt, hogy a Nyugat gondolkodásmódja csakis és kizárólag a saját nézőpontját tekinti az egyetlennek, minden más narratíva legjobb esetben tévedés, rosszabb esetben bűn, szélsőségesség, sőt akár terrorizmus.

Ezt különösen az teszi mulatságossá, hogy mindezt a »szabadság« nevében véli így, sőt úgy gondolja, hogy ő – és csakis ő! – képes a szabadság elvének lehető legpontosabb megfogalmazására és világméretű képviseletére, illetve terjesztésére. Hegel, korának felvilágosult monarchiájában, Marx és Lenin a kommunizmusban, Friedman és Fukuyama a liberális demokráciában látta megvalósulni az emberiség számára »tökéletes« politikai-társadalmi-gazdasági berendezkedést, ami egyúttal elhozza az örök békét és jólétet, egyszóval a »történelem végét«.

Nem nehéz észrevenni ezekben a gondolati konstrukciókban azt a közös lényeget, amely minden szembenállásuk ellenére is összeköti őket. És ez nem más, mint hogy a világ egyenes vonalú, egyenletes mozgással tart egy jól meghatározott cél felé, tehát a szakadatlan haladás, fejlődés a létezés legbelső mozgatórúgója. És persze nem nehéz felfedezni benne a »múltat végképp eltörölni« logikát sem, amely szerint a rég volt kor csak káros tévelygések ideje lehetett. És az emberiség »igazi történelme« csak azután kezdődhet el, ha már teljesen magáévá tette ezt a létértelmezési logikát.”