Részországgyűlés

„Jó napjuk volt az MSZP kihelyezett politikusainak is, akik igazolva érezték magukat, hogy minő felesleges lenne a parlamentben holmi alkotmányozással eltékozolni a drága idejüket, amikor itt, a kies Borsod-Abaúj-Zemplén megyei városban a sajátjaik között oly jóízűen tudják ízekre szedni a készülő alkotmányt, és ábrándozni arról, mi minden okosat, szépet és jót csinálnak majd, ha egyszer véget ér ez a borzalmas Fidesz-világ. Persze, még maguk közt sem mondhatják ki – a fene a jobboldali sajtóba! –, ezért csak sejtetik, híveik biztatására körülírják: ha újra kormányzati pozícióba kerülnek, a Fidesz vezette időszakra fogják alkalmazni az Internacionálé múltra vonatkozó passzusát. Addig be kell érniük olyan pozitív kicsengésű, ám kétes értékű ígéretekkel, hogy amint lehetőségük nyílik rá, ők megváltoztatják a készülő alkotmányt. Ez egy igazi, Mesterházyhoz méltó ambíció.

Ugyanis a készülő alkotmánnyal az az egyik legfőbb bajuk, hogy az bebetonozza a Fidesz hatalmát fenntartó konstrukciókat, s lehetetlenné teszi azok megváltoztatását egy új összetételű kormány és törvényhozás számára. Mivel arra még a legelhavazottabb szocialista sem számíthat, hogy a naprendszerünk pusztulásáig hátralévő pár milliárd évnyi időben az MSZP szabad választások útján, törvényes eszközökkel alkotmányozó többséget szerezzen. Az új alaptörvény átírására vonatkozó fenyegetés pont annyira valószerű, mint amikor a párt igazságosságot, jólétet, tisztességes kormányzást ígér. Igaz, afelől nincs kétségünk, hogy »az új alkotmányt nemcsak itthon érik kritikák, hanem külföldön is«, ám mint tudjuk, már az államalapítást is erős kritikával illették külföldön, nem szólva arról, hogy napjaink külhoni ítészeinek véleményére igazából még a szocialisták sem kíváncsiak. (Persze, hogy nem, hiszen ők diktálják.) Bár az nem akármilyen intellektuális gyönyörűség lesz, amikor Cohn-Bendit megnyilatkozik a magyar alkotmányról!”