„Higgyék el: nem a legjobb érzés, ha a Magyar Köztársaság elnökéről különböző mende-mondák terjengenek. (Még Magyarország elnökéről sem.) Szóval kifejezetten zavaró, ha olyan sejtetések látnak napvilágot, amelyek azt sugallják, hogy Schmitt Pálnak köze lehetett az állambiztonságiakhoz. Nem a maiakhoz, nyolcszáz millióért, hanem a pártállami besúgókhoz, szt-tisztekhez, III/III-asokhoz. (...)
Nem tudom, tényleg nem, hogy Schmitt Pál életrajzában található-e lyuk, vagy folt; nem örülnék, ha így lenne. Általában sem helyeslem - ez már itt ismétlésnek tűnhet -, ha politikai ellenfeleinket kriminalizáljuk, puszta szóbeszédek alapján befeketítjük, mint ahogy persze az sem jó, ha az ember a köztársaság (Magyarország - minek nevezzelek?) elnökére, mint politikai ellenfélre gondol. Most azonban a tudomány emberei jutottak el egy következtetésig, lássuk be: logikus következtetésig. Lehet ez persze, még ha tetszetős is, csupán összeesküvés elmélet, és nem lehet minden összeesküvés elmélet mellé odaállítani egy szóvivőt, most azonban talán érdemes lenne; ez nem holmi helyesírási hiba, vagy tájékozatlannak tűnő kijelentés, ténybeli tévedés, ezeket nem kell magyaráztatni, de ha ügynökmúlttal támadnak, arra mondani kell valamit.
Épp egy vívónak mondjam, hogy egy támadást először ki kell védeni?”