„Jól körvonalazható, kik és miért nem szeretnék, ha a kétharmados alkotmányozó többség teljesítené kötelezettségét és megszavazná az új alaptörvényt. Először is nem szeretné az MSZP. Az utódpárt a Horn-kormány idején nem tudott közös nevezőre jutni koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel: a 72 százalékos többség a több évig tartó előkészület ellenére sem volt képes az alkotmányozásra. Ha mi nem tudtunk alkotmányozni, ez másnak se sikerülhessen – ennyi az MSZP válaszának lényege. A Lehet Más a Politika is lehetetlen feltételeket fogalmazott meg. Elitista érveikből ítélve főként Sólyom László volt államfőnek és korábbi tanácsadóinak nézeteit vették kölcsön. Az ellenzők külön csoportját alkotják azok a hajdani politikusok és szakértők, akik 1989-ben részt vettek a kerekasztal-tanácskozáson. Őket hallgatva az ember azt hinné, érdemeiket az államalapítókéhoz kell mérni. Többük szerint az akkor létrehozott mű sérthetetlen, sőt érinthetetlen. Amennyiben mégsem, a hiányt kitöltik a láthatatlan elvek, magyarázatok.
Kétségtelen: nehéz időket élnek át azok az állami tisztségviselők, akiknek a jogkörét a most formálódó alaptörvény érintheti. Az állami berendezkedés ugyan nem változik meg, de korrekcióra szorul.”