„Lázár János – nem ok nélkül – az utóbbi hetekben szimbólum és céltábla lett. Elindult azon az úton, hogy a nyilvánosság jelentős része számára a Fidesz Kóka Jánosa legyen, ehhez kis túlzással már csak egy »békás« mondatra volt szüksége. A ma nyilvánosságra került hangfelvétellel ezt is teljesítette.
Természetesen lehet hosszan magyarázni, mennyire őszinte mondatok ezek - korábban mások is próbálkoztak ilyesmivel, ideig-óráig nem is teljesen sikertelenül -, valójában azonban egy vezető politikustól vállalhatatlan és védhetetlen ez a fogalmazás.
Lázár János előtt megítélésem szerint most két út áll: egy hagyományos és egy szokatlanul bátor. Megteheti, hogy »beleáll« az ügybe, példák, előképek sokasága áll ehhez rendelkezésére: beszélhet megvágott felvételről, félreértett szavakról, őszinteségről és még sok minden másról. Talán pártja is felsorakozik mögötte, és látszólag megy minden tovább a maga útján. De teheti azt is, hogy a magyar politikában rendhagyó módon elismeri a hibáját, megköveti a megsértett választókat és lemond – a két, amúgy is teljes embert kívánó pozíciója közül legalább az egyikről. Ha előbbit teszi, megítélésem szerint politikusi sorsa a lassú hanyatlás lesz, olyan pálya, amelynek minden útjelzőjénél rendre visszacsengenek majd mostani mondatai. Ha időlegesen hátrébb lép, ha engedi, hogy a nyilvánosság számára legyen látható következménye a hibájának, később akár pozitív példa, hivatkozási alap is lehet a döntése.
Most még van választása.”