„A Parlamentben folyik az alkotmány vitája. Az eredmény sem lehet kérdéses. A kétharmados győzők belepakolnak mindent, ami egyrészt kielégíti a szélsőjobb igényeit, koronástúl, vármegyéstűl és a többi. Másrészt ott lesz, ami évtizedekre a hatalomban tarthatja őket - hiszik ők, még akkor is, ha a szavazók már korántsem lesznek olyan lelkesek értük.
Ezzel véget is ér egy fejezet a Magyar Köztársaságban. Ha nem vigyázunk, akkor a demokráciáé, a köztársaságé.
Ha máshonnan nem, hát Max Webertől tudhatnák az államtudományi végzettséggel rendelkező nagyurak, hogy a törvényes uralom egyik ismérve, hogy a népnek joga van a nem jól működő tisztségviselőket leváltani, elküldeni. Ez a választás. Ám a jelen alkotmány alaposan korlátozza a következő esetleges szabad választásokon nyerők lehetőségeit azzal, hogy hosszú évekre kétharmados többséggel helyezi saját embereit döntő pozíciókba. Arról nem is beszélve, hogy a választójog körüli umbuldák, a határon túli magyarok választójogának a megadása, tovább szűkítik a szabad választás lehetőségét.”