„Mióta a köztársasági elnök meghirdette édes anyanyelvünk védelmét, azóta lázban ég az ország. Schmitt Pál és stábja jó pedagógusként állandó teszthelyzetben tart bennünket. Vajon észrevesszük-e a turpisságot, a hátrahagyott helyesírási hibákat, vagy elsiklunk felettük.
Nos, azt kell mondanom, eddig kifejezetten jól vizsgáztunk. A nyelvművelő Kazinczy igazán büszke lehet ránk, és mi magunkra. Felfedeztük a Himnusz leírásába rejtett bakikat. Észleltük a magyarázkodó levél apró finomságait. És most határtalan örömmel korrigáltunk egy határ menti étteremhez címzett elnöki üzenetet, amelyben az állomás és az államfő szavak »l« betűje - nagy ravaszul - egyedül árválkodott.
A tesztidőszakot ezennel eredményesnek kellene nyilvánítani és lezárni. Az anyanyelvet innentől kezdve védje más. Az Akadémia, valamelyik nyelvművelő egyesület vagy a Monetáris Tanács. Így lenne a legjobb a nyelvnek, a köztársasági elnöki intézménynek és nekünk. Már ha ez utóbbi számít.”