„A frász akar pártrádiót, párttévét, de ha egy országban öt van az egyiknek, a másiknak meg egy se, akkor az a közhatalmat befolyásoló súlyos tényező. Más lenne a helyzet, ha a szellemiségétől teljesen függetlenül a minőségi sajtó - vagy nevezzük, aminek akarjuk - valamilyen formában kedvezőbb helyzetbe kerül a bulvárnál, számos nyugati ország megteszi. De nem merték, mivel nem tisztán kultúrát terjesztenek, tudományt népszerűsítenek, holott lehettek volna címzett támogatások olyan projektekre, amelyek nem a lapok egészére, csak egy részére terjed ki.
Miközben százmilliók mentek nyugati musicalekre, a közéleti lapok éljenek meg a bevételeikből egy olyan piacon, ahol Kiszel Tündével és Győzikével kell versenyezniük egy Heller Ágnes interjúval. S ki emlékszik már a Világra, a Köztársaságra. A multik ugyanis csak a sportot, a bulvárt, a hobbilapokat és a nőbolondító orgánumokat vásárolták fel, köréjük szerveztek hatalmas vállalatokat komoly kiadói háttérrel, reklámszervezettel, nekik nem kell más, a remek Figyelőt is most árulja az egyik. A magányos közéleti lapok pedig egyre inkább kiszorulnak a piacról. (...)
S hogy mihez kellene némi felület? Nemcsak az említett médiabirodalmak, az egyház mind nagyobb politikai befolyásának ellensúlyozására, a hun humbugot terjesztő szkíta vállalatok leleplezésére, hanem elsősorban arra, hogy a baloldal nem ront genetikailag mindig a nemzetre, a liberalizmus meg nem idegenszívű. Hiszen szabadelvű volt Batsányitól, Csokonaitól kezdve Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Eötvös, Deák, de mindezt a múltat hagyták ellopni, ahogy az SZDSZ az egész 56-ot Göncz Árpáddal, Mécs Imrével, Méray Tiborral, Darvas Ivánnal, Vásárhelyi Miklóssal, Eörsi Istvánnal, Litván Györggyel, Kosáry Domokossal, s akkor még nem említettem Fejtőt, Faludyt. Meg Jászit, Bibót, Kéthlyt, Bartókot, megannyi elkergetett Nobel-díjasunkat. De sebaj, jöjjenek a fiatalok, Heller, Schiff, a két Fischer, Spiró, Konrád, Kertész Ákos, a majd hozzájuk öregedő Závada, Parti Nagy és megannyi társa, pár évtized és valakik ismét beleülhetnek a készbe.”