Ízlések és pofonok

„- Mégis, miért gond, ha a kormány úgy gondolja: új műsorhoz új ember kell, nem a szocialisták által kinevezett Alföldi?

- Ha előveszi a pályázatomat, látni fogja: eddig megvalósult minden, amit ígértem. Tudom, mert minden év végén el szoktam olvasni, ahhoz tartom magam. Mégis azt sugallja, hogy nem szakmai alapon neveztek ki? Nem azért, mert az enyém volt a legjobb pályázat?

- A ballib Heti Hetesben szerepel, igazgató lesz a Bárkában, hogy mégse csak színészből legyen a Nemzeti főnöke...

- Ez olyan, mint amikor azt olvasom, hogy az MSZP-s apám miatt lettem színházigazgató. Az apám miatt, akivel 28 évesen találkoztam először. Házasságon kívüli gyerek vagyok ugyanis. Nem azért mentem a Bárkára, mert tudtam, hogy két év múlva Jordán Tamás bejelenti: nem kívánja tovább vezetni a Nemzetit, hanem mert a társulat hívott. Esetleg úgy képzelik, hogy felhívtam Hillert, netán Gyurcsányt: mennék a Bárkára, hogy aztán onnan dobbanthassak a Nemzetibe? Vagy ők hívtak engem?

- Esetleg.

- Mindenki magából indul ki.

- Nem. A politika természetéből. Jól jöhetett a szociknak az RTL reggeli műsorában ismertséget szerzett, a Heti Hetesben évekig vitézkedő »kutyájuk kölyke« a kultúrkampf egyik fő barikádján.

- Az RTL klubos tevékenységem minden percét vállalom. Akkor álltam fel onnan, amikor nem lehetett a műsorba behívni egy jelentős művészt, mert »nem hozná a nézettséget«. Az ismertségem tényleg onnan van; az, hogy nem kell nagyon habot verni a köré, amit teszek, az érdeklődés szinte magától jön. A Heti Hetest pedig otthagytam, amint megnyertem az itteni pályázatot. Nem voltam sem az MSZP, sem az SZDSZ, sem a Fidesz, sem más párt tagja. Annyira politizáltam, mint bármely állampolgár, ráadásul valamiféle normalitást igyekeztem képviselni minden megnyilvánulásomban. Jó, nem jövök azzal: azért mentem a Heti Hetesbe, hogy belülről bomlasszak, de az, hogy egyesek szemében kommunista lettem, abszurd. Igaz, nem mértem föl, hogy a műsor vörös posztóvá válik a politikai arénában, de sosem voltam elég rafkós.”