„Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének felszólalását hallgatom a tervezet általános vitájában. »Az előterjesztők felfogása szerint az alkotmányba illeszkedő alaptörvény nem csupán az államszervezés technikai szabályainak összessége, nem csupán a jogszabályok felett álló, meghatározó erejű norma, hanem annak foglalata is, hogy itt és most mi, a XXI. század második évtizedének magyarjai miként gondolunk magunkra, melyek azok a múltbéli tradíciók, velünk élő értékek, jövőbeli célok, amelyek közös nevezőként nemzetté formálnak, s ekként tartanak egybe bennünket. Mi az az erkölcsi alap, értékközösség, amely az eltérő világnézetű, különböző hitű, más anyanyelven beszélő, differenciált társadalmi helyzetű magyarországi polgárokat szolidárissá teheti egymáshoz, s szervezett politikai közösségükhöz, az államhoz és hazához.«
Tökéletesen igaza van. Valóban ezek egy alkotmány vagy alaptörvény legfontosabb tartalmai.
Pontosan ez az, aminek magától értetődőnek kellene lennie minden demokrata számára: alkotmányt csak széles társadalmi együttműködéssel szabad előkészíteni, és csak olyan változatot érdemes elfogadni, amely a demokratikus politikai erők a kormányzati oldalénál nagyobb egyetértését élvezi. Hiszen az alkotmány a politikai közösség közös nevezője, azoknak a jogoknak, elveknek, intézményeknek és eljárási szabályoknak az együttese, amelyet e politikai közösség eltérő hitű, világnézetű, helyzetű alkotórészei egyaránt a sajátjuknak tekinthetnek és tisztelnek. Az pedig vitathatatlan, hogy a pártok vetélkedésére épülő demokráciában a politikai közösség alkotórészeit a választáson megmért, mandátumot szerzett politikai erők képviselik.”