„Magyar Bálint - írói munkásságának részeként - négy újságoldalon tálalt »tanulmányával« örvendeztette meg a Népszabadság borzongásra vágyó olvasóközönségét. (...)
Az elemzés önkritikusnak aligha mondható. A szerző - aki a mögöttünk hagyott húsz évben meghatározó politikusa volt a 12 évig kormányzó vagy épp a kormányzatot életben tartó Szabad Demokraták Szövetségének - mindösszesen másfél mondatot szentelt pártja és koalíciós partnere felelősségének. Úgy is mint: »...a szociálliberális kormányzat felelőssége nem megkerülhető. Egyrészt reformgyávaság, kormányzásképtelenség és korrupció, másrészt politikai doktrinerség, és egymással összeférhetetlen elvárások hajszolása.«
A múlt letudva. Tömören. Elnagyoltan. Ennyivel. (...)
Magyar Bálint izgalmas, mi több, hasznos olvasmányt írhatna valamennyiünk okulására - saját legutóbbi húsz évéből. Hogyan ne tessék kormányozni alcímmel. Például arról, hogy mire jut a tanulmányokban otthonos értelmiségi, ha hozzáfér a politika kínálta eszközrendszerhez. Hogy mit érnek az íróasztal-víziók a mindennapi döntések kényszere alatt. Hogy mi történik, ha a kampányt finanszírozó üzleti világ erősebb, mint a választói akarat. Hogy jó stratégia-e a kisebbségeket ráuszítani a többségre. Vagy hogy ha a politikust nem kötik gúzsba - »populista módon« - tömegek, akkor a szabadságból mégis miért születik rendetlenség, szegénység és korrupció.”