„Az arab forradalmak tétje óriási. Fönnáll ugyan a fundamentalista iszlám-erők felülkerekedésének a veszélye, de ennek talán éppen az urbanizált, sok évtizede erős európai kulturális hatásnak kitett Tunéziában és Líbiában van legkevésbé esélye. Ha a demokratikus célokat hirdető Kadhafi-ellenes erőket, amelyeket az Arab Liga is támogat, az ENSZ fölhatalmazás birtokában a közös amerikai és európai fegyveres segítség megmenti, majd győzelemhez segíti, ez az egész arab, sőt talán az egész muzulmán világ hangulatát megváltoztathatja. Bebizonyítja, hogy a Nyugat nem »újgyarmatosító,« hanem igenis önzetlenül támogatja a demokráciát. Ha egy gyors líbiai rendszerváltozás után a Nyugat gazdasági segítséget is ad a térségnek, egész Észak-Afrikában megszilárdulhatnak a demokratikusan választott kormányok. Ezek jóval stabilabb bástyák lennének a fundamentalizmus ellen, mint a tekintélyuralmi rendszerek.
Igazi történelmi fordulóponton állunk. Nem múlt el annak a veszélye, hogy a szilárdnak tűnő diktatúrák helyén instabil, vagy kifejezetten a Nyugattal szemben ellenséges rendszerek jöjjenek létre, de az ezzel ellentétes kimenetel esélyei az elmúlt hetekben, kivált az ENSZ-határozat óta, megnőttek. Volt pár nap sajnálatos késlekedés Líbia ügyében, de a francia, brit, majd a hozzájuk csatlakozó amerikai álláspont a 24. órában felülkerekedett.
Magyarország mind Egyiptom, mind Líbia ügyében kezdettől fogva határozottan a demokratikus fordulat és az azt elősegítő politikák oldalán állott. Ilyen aktív, nem pedig az események mögött kullogó külpolitikára van szükségünk.”