„Furcsa kimondani, de az emberek túlélési esélyei a gazdag társadalmakban sokkal nagyobbak. A világ talán legfejlettebb országában, Japánban még egy felhőkarcoló sem dől össze a hatalmas rengésben, míg a másik végletnek számító Haitin az egyszintes kunyhó is ráomlik az áldozatra. Igaz, előbbiben nagyon komolyan veszik az építési szabályokat és csak földrengésbiztos épületeket engedélyeznek (és az engedélyek betartását is ellenőrzik), míg másutt bizony előfordul, hogy anyagi okokból kispórolják, netán kilopják a cementet és a vasat az építéskor. Ez a kész házon nem látszik, csak éppen kártyavárként dől össze, amikor megmozdul alatta a föld.(...)
E sorok írásakor még nem tudni, pontosan hányan haltak meg és hányan tűntek el, de az már biztos, hogy Japánban is a földrengés által kiváltott szökőár okozta a legtöbb halált. Az áldozatok száma óráról órára emelkedik, a világból – köztük Magyarországról is – elindultak a mentőcsapatok. Egy nagy faluban élünk, ahol minden mindennel összefügg: a világ keleti végén földrengés volt, a tőzsdén a kezdeti gyengülés után kismértékben erősödött a jen árfolyama, ezért várhatóan a hazai, jenalapú lakáshiteleseknek nem kell többet fizetniük. Mások aggódhatnak, hiszen gond lehet például a magyar Suzuki-gyár alkatrész-utánpótlásával is. S akkor még nem beszéltünk az égő olajfinomítóról és a két atomerőműről, amelyek jó néhány óráig hűtés nélkül maradtak.”