Felborult a sorrend

Az MSZP és földalatti testvére, a láthatatlan eszdéesz sajnos fokozatosan magára talált, igen komoly médiasegédlettel, s ráadásul nem csupán az általa működtetett (jó, lefutom a kört: a hozzá közel álló) lapokban és televíziós csatornákon, hanem az általa a Fidesz szócsövének nevezett közszolgálati, sőt magában a Fidesz-közeli televíziókban is úgy szerepel immár, mintha véleménye súlyos és minden esetben megkerülhetetlen volna. A dologban persze nem csupán a média ludas, hanem a kormány kommunikációja is, aztán persze ezek egymást erősítik. Mintha kétharmados törvény írná elő, hogy komolyan veendő és haladék nélkül megválaszolandó minden hangrezgés, amely MSZP-s szájban képződik, vagy a föld alól, mint untig ismert SZDSZ-es vélemény tör elő. Mintha nemzeti tragédiával érne föl, ha Lendvai, Szekeres vagy a felejthetetlen Molnár Csaba nem vesz részt az alkotmányozás folyamatában. Mintha Török Zsolt minden hajmeresztő gittötletén törvényileg volna kötelező napokon át rágódni. Ugyan szóljon már, aki lát bármiféle különbséget a „pártarányok” tekintetében egy mostani meg egy másfél évvel ezelőtti hírműsor vagy politikai műsor között, bármely irányultságú csatornáról légyen is szó? Mintha kőbe lenne vésve, hogy a Fidesz váltópártja csakis az MSZP lehet. Az az MSZP, amely némi fideszes segédlettel valóban magára talált, halként fickándozik a neki valahogy újra felépített medencében: az embernek olyan érzése támad, mintha a médiatörvény-hisztéria óta ismét ők tematizálnák a közvéleményt! Meg az SZDSZ a föld alól.

A Wiener Sängerknaben -ra még csak-csak lelni elfogadható magyarázatot, de erre? Mennyi herélt bika, nahát...

Az MSZP konszenzuson a saját vétójogát érti, és ha alkotmányozáskor nem az történik, amit ők akarnak, akkor követnék a bolsevikok 1918. januári példáját: az oroszországi alkotmányozó gyűlés erőszakos feloszlatását.

Mik is voltak a Polgári Körök ?