Értékek és sértések

„Magyarország egy hónap múlva új alkotmányt kap, mégis alig változik meg valami. Az Országgyűlés nem egészül ki felsőházzal, nem lesz elnöki rendszer, Orbán Viktort sem koronázzák királlyá. Így hát a politikai csatározás terepe főként a preambulum, az alkotmány deklaratív bevezetője lesz. A Nemzeti hitvallás meglehetősen terjengősre sikeredett, így minden oldal talál benne épp elég olyan megfogalmazást, mely miatt ismételten felháborodhat, sopánkodhat, vagy ellenkezőleg, dicsérhet, lelkendezhet. (...)

Értéksemleges preambulum és alkotmány nincs. Ezért sokkal tisztességesebb lenne, ha a semlegességet csalódottan keresők inkább őszintén megmondanák, nekik az alaptörvénybe írt értékekkel van bajuk, helyettük más elveket fogalmaztak volna meg. A preambulumot övező vita hűen ábrázolja a magyar közbeszéd provinciális, fekete-fehér mivoltát.

Minek ide Szent Korona, kereszténység, történelmi alkotmány, Isten – pedig elég lenne csak körbenézni és elgondolkodni egy kicsit. Istent említi – többek között – a szekularizált Egyesült Államok vagy Németország alkotmánya, de ezzel kezdődik a Himnusz is. Ugyanilyen (ál)liberális finnyásság a kereszténységre történő utalás miatti hisztéria, miközben nincs olyan társadalomtudós, aki tagadná, hogy a nyugati civilizáció – benne Magyarországgal – egyik fő eszmei formálója a kereszténység lett volna. Ugyanígy badarság lenne eldobni magunktól a sok száz éves történelmi alkotmány hagyományát, csak azért, mert pár jobbikos ideológus ebbe mást képzel bele, mint ami volt. (...)

Ma már aligha jutna valakinek eszébe eltüntetni a koronát a címerről, vagy visszavinni a koronázási ékszereket a múzeumba. Pár év múlva feltehetően ugyanilyen természetesnek tartja majd mindenki, hogy a magyar történelmet végigkísérő Szent Korona és a fentebb említett fogalmak is az alkotmány részei. Addig viszont marad a politikai sárdobálás és árokásás. Kár. Ennyivel kevesebb energia és tér marad az érdemi vitákra.”