Dominófigyelő

„Az Európai Unió számára a legjobb az volna, ha Líbia ura összeomlana és elmenekülne az országból, vagy meghalna, lehetőleg azonnal. Akkor a rendkívüli konferencián már a békefenntartásról és a humanitárius akciókról lehetne beszélni, valamint az olaszok által nagyon szorgalmazott bevándorlási kérdésről. Hiába menekülnek tömegestül Líbiából Tunéziába az ott dolgozó egyiptomi vendégmunkások, az nem az ígéret földje, vannak már elegen a táborokban, s ki tudja, mikor kell onnan is menekülni a labilis tuniszi viszonyok ismeretében. Ladikokkal ezért megcélozzák Olaszország legdélebbi csücskét, s az ottani menekülttáborban várnak, amíg a legendásan nehézkes uniós-olasz bürokrácia dönt a sorsukról. Kiutasítják vagy befogadják – voltaképp mindegy. Az ügyesebbje, amíg döntés születik az ügyében, megismerkedik egy lánnyal, évekig udvarol neki, összeházasodnak, gyerekeik születnek, s mikor a végzés megérkezik, már családjával él valahol Rómában, dolgozik és szervezi a testvéreinek a letelepedési engedélyt. Az Európai Unió a migrációs politikát nemzeti ügynek tekinti, s nem is várható ebben változás, noha egyre nagyobb szükségét érzik a nyugati államok a bevándorlók áradatát figyelve.

Pedig az EU számára Észak-Afrika partnerségi terület, a 27 tagú szövetség az Unió a Mediterrán Térségért névvel még szervezetet is létrehozott a kapcsolatok fejlesztéséért. Most mégis egy várakozó Brüsszelt látunk, amely dominók dőlését figyeli, s nem tesz semmilyen határozott lépést. Vitatkozni fontos és hasznos tevékenység. Néha azonban az asztalra kell csapni.”