Az új alkotmányról

„Mi a véleménye arról, miszerint népszavazással kéne ratifikálni az új alkotmányt?

A népszavazás abba az irányba mutat, mintha az alkotmány társadalmi szerződés volna. Ez egy derék baloldali gondolat, de legalább annyi érv szól ellene. A népszavazás is egy politikai eszköz, amelynek lehetnek pozitív és negatív következményei. Konkrétan kell nézni, hogy ebben a helyzetben milyen érveket lehet hangoztatni. Van egy eleve alkotmányos érv, amely azt mondja ki, hogy magáról az alkotmányról népszavazást nem lehet tartani. De tegyük fel az új alkotmány éppen attól is új, hogy például lehet népszavazást tartani róla. Akkor felmerül a következő kérdés: vajon, ha egy népszavazást kiírnak, ami egy folyamat után történhet meg, miután a normaszöveg elkészül, akkor pontosan miről is mondanának véleményt az emberek. Mire ez a folyamat oda ér, addigra már teljesen világos, hogy politikai értelemben agyon lesz vitatva az alkotmány tervezete, szét lesz szedve, és teljesen ellentétes politikai véleménykoszorú fogja körbe venni.

Vagyis a népszavazás most úgy tűnik, mintha az egy ünnepélyes aktus lehetne, vagy valamiféle nemzeti egység kifejezése – lehet, hogy ez lenne a népszavazás -, de legalább annyira valószínűsítem azt, hogy ez a folyamat addigra már, mint minden törvényt, politikai, világnézeti, értékválasztás szempontjából szét fogják szedni. Így az emberek egy olyan helyzetbe kerülnek, hogy hát, kérem szépen, nem tudom eldönteni, hogy nekem ez az alkotmány jó vagy nem jó, egyáltalán mire való egy új alkotmány, és nagyon esélyes az a forgatókönyv, hogy kevesen mennek el szavazni a népszavazásra. Ez az egész politikai elit számára akkora kockázatot jelent, mintha nem is lenne népszavazás erről az alkotmányról. Vagyis azt akarom mondani, vajon mitől növelődne a legitimitása? Azzal, hogy elmegy, mondjuk, a választók 32 százaléka szavazni? Egy népszavazás értelme a tényleges részvétel, ha az nagyon alacsony, az alkotmány legitimitása ettől nem növelődne. Legitimitást ettől szerezni, legalábbis kétséges érv.”