Az alkotmányozásról

„Állandó alkotmányos konfliktusok származnak abból, ha a politikai élet szereplői vonakodnak elfogadni az alkotmányt az intézményes és egyéni működésük alapjának. Ha nincs egyetértés a morálisan fontos értékekről, elvekről, jogosultságokról, a hatalom megosztásának elrendezéséről, eljárásokról, akkor a róluk folyó vita nem szűnik meg, az alkotmány nem teremt biztos alapot a tartalmi kérdések eldöntéséhez, az alkotmány legitimáció nélkül marad és állandósítja a konfliktusokat. Így állandó átmenetben leszünk, permanens alkotmányozási kényszerek közepette azonban nem alakulhat ki a szükséges támogatottság és az a társadalmi hatás, amit egy jól működő alkotmánytól elvárhatnánk. Az alkotmányos intézmények harci tereppé válnak, miközben stabilitást és közös alapot kellene biztosítaniuk.

Az alkotmányos szimbólumoknak jelentőségük van, a közösség morális önreflexióját, identitás-elemeit fejezik ki. Különösen nagy átalakulások idején fokozott jelentősége van annak, hogy a legbiztosabb közösen osztott értékekre utaljon. Nem lehet egyoldalú, partikuláris, kirekesztő, ki kell fejeznie az egészet.

Alkotmányozni úgy érdemes, hogy az ne akadályozza az alkotmányos kultúra fejlődését. Különösen olyan társadalmaknak van szükségük ilyen alkotmányokra, amelyekben ambivalens a viszony a normákhoz, ambivalens a polgároknak egymáshoz és intézményeikhez fűződő viszonya. Ez most biztosan nem sikerült, nem így jön létre működő alkotmányos rendszer, nem ilyen feltételekkel és nem ilyen tartalommal. Csak azért lehet mégis ilyen, mert nem is ez volt a cél. Aminek szánták, annak megfelel, de arról nem írok, mert azt úgyis mindenki felfedezte már.”