„Nem a török hódoltság idejéről van itt szó, hanem a jelenlegi magyar valóságról: Magyarország társadalmi-politikai három részre szakadásáról. Ez ma már jóval több, mint az egyik és kétségkívül a legpesszimistább verzió a jövő esélyeinek latolgatásakor. Úgy tűnik, a leggyengébbek, mert a legkevésbé egységesek azok az erők, amelyek gátolhatnák e folyamatot. Márpedig, ha a szakadás végbemegy, a Magyar Köztársaság tényleg megszűnik abban az értelemben, hogy csak a Magyarország nevű földrajzi térség tartja majd együtt az itt élő embereket, semmiféle más kötelék nem marad.
A jelenlegi kormány tudatosan kihasítja magának a magyar társadalom prosperáló felvilágát, amelyet adókedvezménnyel, adócsökkentéssel jutalmaz azért, mert amúgy is jól él. A szegények reménytelensége, kiilleszkedése és kiillesztése a társadalomból felgyorsult, elkeseredésük fokozza az etnikai feszültségeket és a versengést az egyre szűkülő erőforrások iránt. A végletes biztonságvesztést a Jobbik a leggátlástalanabb eszközökkel igyekszik a maga javára fordítani. Közben késhegyre menő harc dúl a társadalom heterogén középrétegeiért. E szegmensben van lehetőség a demokratikus ellenzék térnyerésére, de a Fidesz megpróbálja e csoportok egy részét is ideológiával, retorikával, illetve az újraelosztás eszközeivel a maga oldalára állítani. Ez a küzdelem még messze nem dőlt el.”