A forradalmi alkotmányozásról

„A jobbára ismeretlen fideszes alkotmányozóknak láthatóan igen kevés elképzelése van azoknak a bonyolult alkotmányjogi kérdéseknek a kezelésére, amelyek a nyugati világ országainak alkotmányjogát feszítik. (Ilyenek például az egyenlőség értelmezése, s az arra felépített alapjogi bíráskodás, amely az egyneműek házasságának tilalmát vagy akár az egynemű párok által történő örökbefogadás korlátozását az egyenlőség sérelme alapján nyilváníthatja alkotmányellenessé; az állam- és az egyház elválasztásának kiterjesztő értelmezésén keresztül lényegében a kereszténység kiűzése a közéletből, vagy a gyűlöletbeszéd tilalmára hivatkozva egy újfajta, nagyon egyirányú cenzúra bevezetése). Ne higgyük, hogy ezek a problémák nálunk nem fognak megjelenni. S akkor mi lesz? Hogyan és kik lesznek vitaképesek a jól felkészült, Amerikában meg Németországban, vagy akár csak a CEU-n tanult, baloldali liberális alkotmányjogászokkal?

A számtalan testület, a választóknak szétküldött kérdőívek és az alkotmányozásról szóló blog, illetve a beígért nemzeti konzultáció (a kérdőívezés) aligha fedhetik el a tényt, hogy a magyar állam jövendő intézményeiről igen keveset lehet megtudni. Az alkotmány szövegét állítólag majd Szájer írja. Azt már tudjuk, hogy iPaden, de hogy mit ír, azt nem, mert kevesebb, mint két héttel a parlamenti tárgyalás kezdete előtt még senki sem látta az új alkotmány tervezetét, bár a jól értesültek szerint a szöveg Orbán fejében már kész van. (Vajon ahogy a Milos Forman-filmben Mozart diktálta a fejében már kész Requiemet Salierinek, úgy fogja Orbán diktálni az alkotmányt Szájernek?

A hatalom igézetében

A magyar állam átalakítása, egy sok betegséggel küzdő parlamentáris rendszerből centralizált egyszemélyi uralommá, új alkotmány elfogadása nélkül is megtörtént. Így voltaképpen mindegy is lenne, mi van az alkotmányban. A Fidesz vezére egész biztosan nem Szent Ágoston, Hume vagy mások tanítványa. Igencsak forradalmi marxista-leninista módon viszonyul az államhoz és a joghoz. Az állam nem valamiféle közjó, hanem az uralkodó osztály hatalmának megtestesítője, a jog nem a jó és a méltányos művészete, hanem az uralom gyakorlásának közvetlen és korlátozás nélküli eszköze. Kevésbé udvariasan, az állam sok rivális gengszterbanda egyike, a jog pedig a fegyver, amit használ. Amikor a miniszterelnök plebejus demokráciáról, a nép részvételéről beszél, az mindig a saját egyeduralmát jelenti.”