„A bíró megállította a Biszku-ügy tárgyalását, és a vádat megalapozó törvény alkotmányos vizsgálatát kérte.
Aggálya szerint ha a »nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását« bűncselekménnyé nyilvánítják, akkor felülírják a véleménynyilvánítás szabadságának alapelvét. Ami, valljuk be, tényszerű megállapítás. De a holokauszt tagadását büntetni akarók számára ez az érv nem tűnt elég erősnek. A törvényt ennek az ismeretnek a birtokában írták meg és fogadták el. (...)
A tárgyalóbíró közvetlenül a kommunizmus áldozatainak emléknapja előtt állította meg a Biszku elleni büntetőeljárást. Hogy akarattal vagy tudatlanul üzent így mindannyiunknak, csak találgathatjuk. Most akár azt is gondolhatjuk, hogy a közelmúlt történelme nemcsak velünk és bennünk él, de uralkodik is rajtunk, és bár rendszert váltottunk, embereit a törvényekkel szemben is képes megvédeni.”