„Miért nem mondott semmit a magyar miniszterelnök? Miért vállalta el a felkérést (már ha volt ilyen), s miért nem utasította el udvariasan. Mit akart jelezni nekünk Orbán Viktor ezzel a sekélyes szófüzérrel ? Hiszen, biztos vagyok benne, maga is érezte, éreznie kellett, hogy üres lózungokat, évértékelésnek nem nevezhető anekdotákat, sztorikat, bölcsességeket sorakoztatott egymás mögé, a legcsekélyebb mértékben sem megfelelve a felfokozott várakozásnak. Igen, azt hiszem Orbán Viktor tudatosan volt üres ezen a délutánon. (...)
Változatlanul kutatom, keresem magamban a lehetséges okokat, hogy miért állt a hallgatóság elé a magyar miniszterelnök egy ilyen tartalmatlan szöveggel. Vajon azt akarta tényleg bizonyítani, amit az elején önmagáról mondott, vagyis, hogy 13. alkalommal áll itt az övéi előtt és, idézem: lassan úgy állok itt, mint egy politikai veterán. Az elfáradt veterán szólt volna az ott ülőkhöz és a televízión keresztül az ország népéhez? Mert bár nyilván fontos az elfogult Fidesz-hívőknek, hogy halljanak ismét fenyegető mondatokat vezérüktől, hogy higgyenek benne: Orbán bizony továbbra is és lankadatlanul üldözi és üldözteti a baloldal kormányzati szereplőit, de kilenc hónap után azért ez már kevés. És bár növeli az összetartozás érzését, ha van közös ellenség, de ott legbelül biztosan tudják, hogy ami eddig történt, az legkevésbé sem szolgálja Magyarország kibontakozását, programként egyáltalán nem elfogadható és a felsorolt erényekből éppen az hiányzik, amit Balog Zoltán szorgalmazott, a tiszta beszéd.”