„Ha hinni lehet a politikai kombinációknak majdnem tragédiába fordult a kormánypárti »koalíció« siófoki frakcióülése. Pontosabban tragikomédiába. A KDNP állítólag ultimátummal fenyegette a nagy testvért, ha a készülő új alkotmányba nem veszik bele az abortusz teljes tilalmát, és mindazt, ami kísérőzeneként ezzel járna. A kósza hírek szerint elhangzott még az is, ha ezek - az úgymond - alapvetések a vezető erőnek, a Fidesznek nem fontosak, »akkor nem is kell új alkotmány«. (...)
A hír meglepő, csaknem a credo, quia absurdum, (hiszem, mert lehetetlen) kategóriájába tartozik. Az a KDNP, amelynek vezetője az állandóan buzgó bólogatók, a bárgyún mosolygók példaképe, tényleg zendülne, még a szakítással is kacérkodnék? Ha valakinek, neki illik tudnia, ha kilépne Orbán árnyékából, teljes megsemmisülés ugyan nem várna rá, mert dogmákkal is lehet vakbuzgó híveket toborozni, de parlamenti tényezőként aligha számítana többé. Marad tehát a treuga dei, isten békéje.
Hacsak nem mű színjátékról van szó. A kormányzati égbolt kissé beborult, európai zápor a médiatörvény miatt, utóvédharc Brüsszelben, megsarcolt magán nyugdíjpénztáriak duzzogása, nagynevű nyugati filozófusok zokszava, és jönni fog, mert jönni kell a kínosan titkolgatott megszorításnak. Alighanem igazán ez nyom a latban, emiatt éri meg az ál-testvér háború.”