Szavazati jogot az embrióknak!

„Az alkotmányt is komolytalanná teszik a passzusok, amelyeknek nincs következményük a törvényekben. Az abortusz egyébként, jegyzem meg mellékesen, tényleg gyilkosság. Az abortusz-kérdés így a legszebben mutatja azt az álszentséget, amelyre a kis kölyökkutyák kínzását is tiltó Európa saját hamis identitását építi.

Úgy teszünk, mintha erkölcsileg felsőbbrendű lenne a mi kultúránk, amely ennyire előrehaladott, ennyire jó, hogy a gyengét is védi, mert mi jók, tiszták vagyunk. Fenét. A gyilkosság tilalma és büntetése nem valami széplelkű, humanitárius eszmény miatt van benne a törvényekben, hanem puszta önzésből. Nem azért, mert ölni csúnya dolog - hanem mert attól félünk, hogy minket más megölhet. Nem magunk, hanem potenciális gyilkosunk elé kívánunk akadályt gördíteni azzal, hogy életfogytot kap, ha leöldös minket.

Az embrió is él, viszont nemigen tud veszélyt hozni ránk, ahhoz még kicsi a keze, hogy kést, pisztolyt fogjon. Nem veszélyes, tehát elpusztítható. Így volt ez egyébként mindig, a veszélytelenek, alávetettek élete nem volt emberi élet sem Spártában sem Athénban, csak akkor még nem tettek úgy, mintha az lenne: a nem elég csini csecsemőt lehajigálták, a pofátlan rabszolga is megjárta. Nem mondom én, hogy ez kell, dehogy. Csak amíg az abortuszt elfogadjuk, ne tegyünk úgy, mintha haladt volna a világ, mintha az erkölcsi lajtorja magasabb fokára jutottunk volna. Nem jutottunk feljebb, csak az álszentségi létrán. Hogy aztán ezt a tényt még alkotmányosan is rögzítsük, hát, nem tudom...”